Így szerettük volna azt megtudni, hogy milyen ott, főleg szórványban az élet, hogyan lehet boldogulni, milyen mindennapos bosszankodásokat kell megélni és milyen abszurditásokkal kell szembenézni. Ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen szépségeket rejt magában az erdélyi lét, a napi apró örömök, egy-egy hivatali ügy elintézése vagy a sok-sok munka, energia és szervezés után egy hálás gyermekmosoly.
 

Ebben pedig nem is lehetett volna jobb beszélgetőtársunk, mint Bánffy Farkas, aki néhány éve Budapestről visszaköltözött családja ősi földjére a szórványban lévő Fugadra és azóta is küzd a család javainak visszaszerzésével, valamint szervezi a szomszédos Magyarlapád ifjúsági-kulturális életét. Népzene és néptánc tábort szervez, ahol több száz gyermek, fiatal és idős táncol, énekel, ünnepel és boldogan, természetesen éli meg magyarságát, miközben a szomszéd román településről irigykedve nézik őket.

Farkas mesélt a Szórványkollégiumról, amelyet néhány hónapja adtak át és már 20 gyermek él és tanul benne, szóba került a romániai választás és hogy annak eredménye milyen hatással lehet a magyarság helyzetére. Szó esett a székely, illetve erdélyi autonómiáról és annak reális esélyeiről, valamint a magyar érdekképviseletről és a magyar kormányzat lehetőségeiről.
 

A beszélgetés visszatérő motívuma volt az egyházak, az oktatás és a kultúra hihetetlenül fontos szerepe, amelyet legjobban Reményik Sándor gondolata foglal össze: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”

Végváriné Henter Lilla, a Fidelitas alelnökének beszámolója