A Humán Kabinetben nem titkolt célunk, hogy „gondolkodó kabinet” legyünk, és a mi értékrendünket nem megtagadva fórumot biztosítsunk a különböző látásmódoknak. Ennek jegyében rendeztük meg az elmúlt tavasszal a vitaklub-sorozatot, ennek jegyében tartunk olvasószemináriumot és hívunk meg elismert hazai személyiségeket. És most ennek jegyében hívtunk meg egy szocialista politikust (Tüttő Kata, MSZP), egy liberális politikust (Barabás Richárd, Párbeszéd), egy keresztény elkötelezettségű újságírót (Szőnyi Szilárd, Heti Válasz), és egy mindannyiunk által jól ismert és szeretett fidelitasost (Varga-Bajusz Vera, Fidelitas), mindezt Bodrogi Ricsi türelmes és józan moderálásával. Ily módon nagyjából a politikai paletta és értékrendszer minden szélsőségektől mentes színárnyalatát lefedtük.
 

A nemek szerepének kérdése bújtatottan vagy nyíltan, de egyre erőteljesebben jelen van a hazai közbeszédben. Akár egy, az értékvesztéstől félő, aggódó, ám félreértésekre lehetőséget adó kontextusban és megfogalmazásban elhangzó házelnöki megnyilatkozásról, akár egy népszerű énekes hitvallássá fejlesztett életfilozófiájáról, akár a mindannyiunk által ismert "Szex és New York" sorozatról, vagy éppen régóta szingli ismerősünkről van szó, menthetetlenül beleütközünk. Félreértés ne essék, a kérdés nem csak egyéni, vagy társadalmi szinten merül föl, hanem – nagyon is – a politikai térben. A politikai pártoknak, amelyek értékrendszereket, ideológiákat vallanak magukénak, van (vagy úgy vélik, hogy van) válaszuk arra a jelenségre, amivel mindannyian szembesülünk.

Tudniillik a népességcsökkenéssel a sok fiatallal, akik nem találnak maguknak párt, a nőkkel, akik jól is érzik magukat társadalmi szerepük folyamatos újraértelmezésében, meg nem is, és a férfiakkal, akik a részben maguk által, részben a társadalom és a nők által számukra támasztott nyomásnak és elvárásoknak próbálnak megfelelni.

A nemi szerepek témája rendkívül komplex, szerteágazó, és sok releváns felvetésre ad lehetőséget, ami az eszmecsere folyamán meg is mutatkozott. Tüttő Kata elsősorban a nők társadalomban betöltött szerepének oldaláról fogta meg a kérdést, olyan kutatásokat idézve, amelyek az üvegplafonról, az azonos munkáért járó alacsonyabb bérről, a munkaerőpiacra történő visszaállás nehézségeiről vagy az anyaság társadalompolitikai megközelítéséről szólnak. Felhívta a figyelmet, hogy véleménye szerint az anyaságot és a gyermekszülést piedesztálra emelő kormányzati politika és kommunikáció frusztrációt okozhat az olyan nők körében, akiknek önhibájukon kívül, vagy akár csak azért nincs gyermekük, mert más téren tudtak vagy akartak kiteljesedni.
Varga-Bajusz Vera azt emelte ki, hogy az egész kérdéskörben a legfontosabb az egyenrangú, és kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd a férfi és a nő, a férj és a feleség, az apa és az anya között. Arra a felvetésre, hogy a gyermekvállalás ma tapasztalható egyik jelentős kerékkötője az anyagi biztonság, mint előzetes feltétel megteremtési lehetőségeinek hiánya, úgy reagált, hogy ha örökké az „optimális” anyagi helyzet elérésére vágyunk, akkor soha nem lesz gyerekünk, mert soha nem leszünk elégedettek.

 

Szőnyi Szilárd  elismerte, hogy néhány nyilatkozat nem a legjobb kontextusban hangzott el, ahogy azt is, hogy egy politikusnak nagyon körültekintőnek kell lennie, ha egy olyan intim viszonyról és élethelyzetről beszél, mint az áldott állapot és az anyaság. Ugyanakkor rámutatott, hogy egy nő életében nem szükségszerűen összeférhetetlen a család és a karrier, csupán a jó időzítést és ütemezést kell megtalálni és kidolgozni. Egyetértett azzal a moderátori felvetéssel is, hogy a hirtelen megnövekedett és elterjedt online tér potenciálisan alkalmas a valódi emberi kapcsolatok és kötődések elsekélyesítésére vagy jelentős csökkenésére, amely trend a japán fiatalok körében már kimutatható.

Barabás Richárd pedig tágabb és olyan, messzire vezető viták kontextusába helyezte a kérdést, mint az egyénre ható társadalmi sztereotípiák, a házasság történelmi léptékű elemzése, a különböző, történelemben tapasztalható családmodellek létjogosultsága vagy éppen a gender elmélettel kapcsolatos irracionális félelmek. Mint rámutatott, a történelemben már nagyon sokféleképpen és sokféle körülmények között éltek emberek, de még a kedvezőtlenebb körülmények között is tudtak boldogok lenni, alkalmazkodni. A cél az lenne, hogy az emberi közösség olyan mechanizmusokat találjon, melynek eredményeképpen a következő évtizedekben sem pusztítanak háborúk és éhínségek, hanem közösen egy jobb életet teremtünk. Szerinte nem szabad sem a gender, sem más érvelésbe olyan félelmeket és negatív víziókat belelátni, amelyek valójában nincsenek ott. A felgyorsult és intenzitásában megnövekedett emberi interakciók és a technikai fejlődés meglátása szerint szükségszerűen vezetnek egy, a jelenleginél nyitottabb társadalom, és számos változás felé. A kérdés csak az, hogy ezek felé a változások felé félelemmel, vagy bátorsággal és kíváncsisággal tekintünk.

 

Az elhangzottakkal természetesen senkinek sem volt kötelező egyetérteni, de abban talán nincs vita köztünk, hogy egy ilyen vitaalkalom mindannyiunkat épít és szélesíti látókörünket. Márpedig, ha a hallottakat továbbgondoljuk, megbeszéljük, megvitatjuk, megkérdőjelezzük, akkor már volt értelme ennek a két órának.

A vége felé talán belefér egy személyes meglátás, ami a beszélgetés során végig a fejemben motoszkált, és ami arról szól, hogy létezhet közös pont a női és férfi szerepek keresztény és  a balliberális megközelítése között, ez pedig az emberi méltóság tisztelete. Más-más úton és más érvelési háttérrel, de ennek fontossága lényegében mindkét oldal gondolatrendszerében megtalálható.

Számos kérdésről lehetne még írni, ami szóba került, mint például a tulajdonviszonyoknak a társadalmi morálra való hatása, a vallás funkciója mindebben, a korszellem mibenléte és alakulása, vagy a házasság intézményének helyzete a nyugati társadalmakban, de ezek már egy másik beszélgetés témái kell, hogy legyenek. Történjen ez akár a Humán Kabinet szervezésében, vagy éppen egy ital fölött vitatkozva. A lényeg az eszmecsere élménye, amelyet mindenkinek csak javasolni tudunk.